Bepillantás a méhkirálynő mindennapjaiba

A méhkirálynő

Valódi gondot jelent elegendő méhpempőt termelni kereskedelmi célra. A méhkasokból való begyűjtéstől az Önhöz való kerülésig egy bonyolult és aprólékos folyamatot kell végigjárnunk, amely figyelmet, szakmai tudást és jellegzetes technikákat igényel. Az alapvető méhpempő termelési módszer megértéséhez többet kell tudnunk a méhraj életéről, és mert a méhek élettörténete egyedi, az emberiségnek évszázadokra van szüksége ahhoz, hogy tisztázza az igazi változatot.

Arisztotelész idején, azt az óriási egyedet, aki a raj vezérének tűnt „Méhkirály”-ként ismerték. Csak a tizenhetedik században jelentette ki Charles Butler, egy angol méhész, hogy a „Méhkirály” valójában „Királynő”. Elképzelhetjük, hogy ez a nézőpont valósággal sokkolta a férfiközpontú társadalmat!

Ugyanabban az évszázadban, Swammerdam természettudós hosszú évek önfeláldozó megfigyelései nyomán feltárt egy rendkívüli igazságot, éspedig azt, hogy az illető óriási egyed valójában az anyaméh, és egyáltalán nem vezére a többi méhnek, hanem a szaporodás rabszolgája. Ő nem több egy szuperhatékony tojógépezetnél, és tökéletes harmoniában együttműködik a dolgozó méhekkel, amelyek folytatják a nevelési folyamatot, biztosítva az utódok élelmezését, védelmét és gondozását.

Egy méhkasnak kell legyen egy királynője, de csakis egy, a méhraj pedig oly módon van megszervezve, hogy azonnal helyettesíteni tudják, amint a régi királynő nem rak le több tojást, vagy ha kizárták a méhkasból. Ritkák azok az esetek, amikor két királynő jelenik meg egyidőben, ugyanis a királynők sejtjeinek és „rezidenciájának” előkészítése folyamán külön vannak választva, pontosan azért, hogy elkerüljék az ilyen helyzetet. Ha mégis bekövetkezne ilyesmi, a két ifjú királynő halálos harcra kel egymás ellen. Amint feltűnik egy új királynő, beleharap a többi királynő méhsejtjeibe, hogy meggátolja ezek fejlődését, ha pedig valamelyik sejt bábokat tartalmaz, megszúrja azokat, megbizonyosodván afelől, hogy nem lesznek vetélytársai.

Francis Huber, miután tanulmányozta egy méhkirálynő színre lépését, „Új megfigyelések” című könyvében nagyon kifejezően írja le észrevételeit: "alig telt el tíz perc azóta, hogy a fiatal királynő kijött a sejtből, máris elkezdett lezárt királynő-sejtek után kutatni. Rávetette magát az első megpillantott sejtre, és kolosszális erőfeszítéssel egy kis rést csinált a végén. Láttam, amint rágójával húzni kezdte a gubó Méhkirálynő a kaptárban belsejét takaró selymet. De valószínűleg nem érte el azt, amit akart, mert elhagyta a sejt alsó részét és elment, hogy folytassa tennivalóját a felső részen, ahol egy nagyobb nyílást készített. Amikor ez elég nagynak bizonyult, azonnal megfordult és bedugta a potrohát. Több, különböző irányú mozdulatot tett, mire sikerült megsemmisítenie ellenfelét egy halálos szúrással. Ezután otthagyta a sejtet, a méhek pedig, amelyek addig teljesen passzívak voltak, elkezdték megnagyobbítani a királnyő által készített nyílást és kihúzták az alig kibújt királynő maradványait. Eközben a győztes királynő lerohan egy másik királynő-sejtet, ahol ismét tör magának egy nagy nyílást, de ezúttal nem vezeti be potrohát a belsejébe, mert ez a második cella csak egy még fejletlen királynő bábot-lárvát tartalmaz". Ezt követően huber folytatja annak leírását, ahogyan a dolgozó méhek befejezik a királynő által elkezdett gyilkos, ám szükséges feladatot.

Élete első napjaitól kezdve a méhkirálynő több repülést hajt végre, először csak rövid, felismerő repülésekre kalandozik el. Ugyanis ha egy másik méhkasba térne vissza és oda próbálna bemenni, vesztét lelné. Ezután következik a „nászrepülés”, amely alatt egy here elkapja és párosodik vele. A királynő elraktározza a spermát egy zsákocskába, visszatér a méhkasba és elkezdi lerakni a tojásokat, a fiatal dolgozó dajkák pedig késztetést éreznek arra, hogy méhpempőt kezdjenek termelni és elraktározzák azt a lép sejtjeibe, a lárvák táplálása céljából.

A méhpempő nagymennyiségű előállításáért a királynő a méhkas alsó részébe van zárva, a lárvaszobába. Meg kell győzödnie afelől, hogy a méhkas elég erős a hatékony sejtek megépítéséhez, és a méhpempő előállítására alkalmas elegendő fiatal dolgozó méhet tartalmaz. Ha a méhkasban nincs anyaméh, ezek a dolgozó méhek előkészítik pótlását, ezzel jelentősen megnövekedik a méhpempő-termelés, amelyet az újonnan építeni kezdett királynő-sejtekbe raktároznak.

A méhpempő begyűjtésének időpontja kulcsfontosságú. Egyrészt, minél tovább hagyjuk a sejtet, annál nagyobb lesz a termés. Egy sejt effektív termelése két nap után 125 mg, három nap után pedig 225 mg – ez 80%-os növekedés. Ám a harmadik nap után a méhpempő gyűjtés lelassul, a méhpempő minősége pedig romlani kezd, ezt figyelembe kell venni, ha érdekel bennünket a táptartalma.

A méhpempőt egy speciális fecskendővel vonjuk ki a sejtekből, azután egy finom vászonon átszűrjük, így biztosítva tisztaságát és egyöntetűségét. Majd hűvösön tároljuk, 0-4°C fokon, amíg elfogyasztásra kerül, frissen, üvegcsében.

Bátran ki lehet azt jelenteni, hogy a tiszta méhpempő a legváltozatosabb tápanyagokat tartalmazó, leggazdagabb elérhető természetes termék a földön. A tiszta méhpempőben lévő vitaminok, proteinek és ásványi anyagok mégis kényesek, sok közülük megfogyatkozhat, elromolhat vagy akár meg is semmisülhet, nem csak a különböző feldolgozások során, de azáltal is, ha egyszerűen napfény vagy levegő éri. Éppen ezért fontos, hogy a méhpempőt levegő mentesen tároljuk, üvegcsékben, hidegben a hűtőben fénytől elzárva.

Jobb egészség Méhpempővel