A méhpempő feldolgozása és tartósítása

A tudósok állandóan keresik azokat a tartósítási eljárásokat, amelyekkel minimálisra csökkenthető az eredeti táplálékok vagy farmakológiai anyagok minőségének romlása. A fagyasztásos szárítás (liofilizálás) az egyik legjobb módszer, amelyet felfedeztek. Amikor azt állítom, hogy azok között, akik hálásak kellene legyenek ennek az eljárásnak a kifejlesztésért, megtalálhatók a hemofíliától szenvedők és a kávéfogyasztók, rá fogunk jönni, mennyire elterjedt ez a technika.

A liofilizálás egy olyan folyamat, amely során egy anyagot lefagyasztanak, oldószerekkel kezelnek és megszárítanak. Használata nagyon elterjedt a gyógyszeriparban. Valószínűleg az ily módon előállított legismertebb árucikk – ahogyan a marketing-nyelvezetben mondják – a közhasználati javak területén található. Az instant kávét egyesek nem fogadják el az igazi kávé helyettesítőjeként. Mégis a fagyasztva-szárítással nyert granulált kávé széleskörű elfogadásnak örvend, még a legsznobabb kávésznobok között is.

A liofilizálás, ahogy a címke is mutatja, a legjobb módja annak, hogy a pörkölt kávé finomságát, zamatát és alaparomáját befogják és egyszerűen, víz hozzáadásával kávét nyerjenek belőle.

Úgy, ahogy ez az eljárás megkönnyíti a gyógyszergyárak, az orvosok és a páciensek életét, valamint az élelmiszer-feldolgozókét, a kereskedőkét és a fogyasztókét is, a friss méhpempő kapszulálásának a feladata is könnyebbé válik vele. Így tehát a piacon többféle gyártmányú méhpempő-kapszula van. Tulajdonképpen, sok éven át úgy vélték, hogy a méhpempőt lehetetlen a méhkasból úgy kivenni és kapszulákba helyezni, hogy előtte fel ne dolgozzák. Hosszadalmas kutatások után és a technológia fejlődésével tökéletesítették ezt a technikát.

Tiszta méhpempő

A kérdés az, hogy ezek a költséges, időigényes kutatások megérték-e az erőfeszítést. A Bolognai Egyetem Mezőgazdasági Szakosztályának keretében létrehozott „Mézintézet” tudósai elhatározták, hogy megtalálják a választ erre a kérdésre.

Elméletileg a fagyasztva szárítás nem kellene semmiféle negatív változást (romlást) előidézzen a méhpempő összetevőiben. Gyakorlatilag mégis végbemennek bizonyos változások. Egyik alkotóelem sem vesztődik el teljesen, de az egyes anyagokat alkotó molekulák újrahelyezkednek és új alakzatokat vesznek fel, amelyek közül sokat nehéz kielemezni. Összefoglalva ezeket a felfedezéseket, elmondhatjuk, hogy a méhpempőben levő cukrok és más mirko-tápanyagok is megrongálódnak a fagyasztva szárításkor.

Fontosabb az aminosavak minőségvesztése. A méhpempőben bekövetkező ezen változás ízleléssel vehető észre. Egyhén „pörkölt” íze vagy „karamell” aromája lesz. Vélhetően a különösen fejlett ízlelőbimbókkal rendelkező kávéfogyaszók ugyanezt mondanák a granulált kávéról.

Ami az ily módon kezelt italokat illeti, a klienseknek két előnye is van: az első – az ár, és a második – a kényelem. Természetesen, hogy ezek gyakran többet nyomnak a latban, mint az enyhe aromaveszítés. A méhpempő esetén az ár jelenti az egyedüli előnyt. A kényelem haszonélvezője a termelő.

Egy friss méhpempő fogyasztó ezt írja: „Minden bizonnyal sokkal hatásosabb, mint bármely liofilizált méhpempő.”

Mindenki saját maga kell, hogy eldöntse: megéri-e az esetleges pénzmegtakarítás a liofilizálás okozta hatékonyság-csökkenést? Bármilyen formában is akarjuk megvásárolni, a méhpempő első látásra drágábbnak tűnhet a natúr készítményeket árusító üzletek polcain sorakozó más árucikkeknél.

Sok időbe tellik, hogy a méhész ebből az értékes anyagból összegyűjtsön akár egy kisebb mennyiséget. Vannak bizonyos eljárások melyekkel növelhető a méhpempő termelése, de ezek is korlátosak.

Jobban megvilágosodnak a dolgok, ha kiszámoljuk, mennyit költünk havonta újságokra, folyóiratokra, vagy kávéra és édességre. Könnyebb lesz így elhatározni, hogy azt a pénzt inkább fordítsuk az elme és a szervezet táplálására – méhpempővel.

Jobb egészség Méhpempővel